Új bejegyzés Frissítés

2005.08.20. 21:43

Naoki Jaken     Naoki egyedül ült a dojoban. A tatamikkal beterített részét választotta a teremnek mert ez a senseiére emlékeztette. Annak idején mikor még gyermek volt ezen a helyen gyakoroltak. Ez egy tágas és fényes edzőterem volt, nagy ablakokkal, közel annak a klánnak a búvóhelyéhez aminek a vezetője Naoki mestere, Takumi volt. Naoki emlékezett rá milyenek voltak az edzések Takumival. A férfi sokszor keményen bánt vele, de a fiú nem bánta, mert tudta mestere úgy szereti őt mintha a fia lenne hiszen Naoki is úgy tekintett rá mint apjára. Igazi apjáról sosem hallott. Anyjával együtt élt egy kis faluban Temmoku-zan közelében, Japánban. Anyjának, Chiyonak sosem mesélt arról hogy volt egy ninja aki Ninjutsut tanít neki, de megfogadta ha 15 éves lesz bemutatja neki Takumit.       Naoki most elővett a zsebéből 2 fadarabot és egymáshoz csiszolta őket könnyedén tüzet csiholva vele majd meggyújtotta a gyertyát amit elhozott magával a falu szentélyéből. A fiú gyászolt. Takumit gyászolta… A klán elesett tagjait gyászolta… És végül a lelkét gyászolta. -         miért?! – suttogta rekedten Naoki – miért nem voltam ott… Hirtelen eszébe jutott egy beszélgetés közte és Takumi közt.: 2 hónapja mikor befejezték az edzést szokás szerint leültek a tatamikra hogy kifújják magukat. Naoki hirtelen megszólalt:  - Sensei, mikor kínvallattak a Kanabaráknál de neked még maradnod kellett, mire  gondoltál közben? – kérdezte. Maga se tudta hogyan jutott eszébe ez a kérdés.  - Arra vagy kíváncsi vártam e a halált? – kérdezett vissza Takumi.  Naoki lassan bólintott majd hosszú szünet következett. A mester egy hosszú pillanatig tanítványa szemébe nézett mintha olvasni akarna gondolataiban. Naoki állta a szúrós tekintetet, a sötét fekete szemeket mely oly sokakat megfélemlített már. Majd Takumi megtörte a csendet:  - Sose várd a halált gyermekem… Eljön az magától. A cseresznyefa áprilisban virágokat ont majd a nyár végén elhervad. A nap hajnalban felkél hogy esteledvén átadhassa helyét a sötétségnek. Az ember megszületik, harcol és meghal…az én harcom véget ért de a tiéd csak most kezdődik…  - Tudta…érezte hogy meg fog halni… - suttogta döbbenten Naoki. – Megbosszulom neked sensei… esküszöm nem nyugszom amíg holtan nem látom a gyilkosaidat…       A nap már alacsonyan járt mikor Naoki elfújta a gyertyát. Rossz érzés fogta el arra a gondolatra hogy most először életében egyedül kell elhagyni a termet a mestere nélkül. A visszaúton találkozott a klánnal, de most nem érzett magában annyi erőt hogy beszéljen velük így aztán szótlanul indult vissza a faluba.     Copyright, 2005. 8. 20.   Folytatása követezik.......mikor majd a szerzöt elkapja az ihlet, és számitogép közelében lesz..:)

[1-1]