A Ninjutsu

A ninjutsu ([nindzsucu], más néven shinobi-jutsu vagy ninpo) a ninják harci művészete. A ninjutsu nagy hangsúlyt fektetett a kémkedésre, az információszerzésre, az ellenség megzavarására, az eltűnésre, a menekülésre, a leplezésre, a földrajz és az időjárás ismeretére, a gyógyításra és a robbanóanyagokra. Mindezek mellett rengeteg harci technikát és fegyvert is használt.

Nem tudni, hogy hány ninjutsu ryu létezett, és azt sem lehet pontosan tudni, hogy ma mennyi létezik. Mára sok ryu kihalt, sok ryu pedig egybeolvadt más ryu-kkal. A legjelentősebb iskola évszázadok óta a Togakure Ryu.

A ninjutsu iskolák (ryu-k) mintegy hetven család harcművészetének csiszolása, finomítása által váltak egyre erősebbé és jól elkülöníthetővé. Néha előfordult, hogy egy akció kivitelezéséhez létrehoztak egy új ninjutsu iskolát, amit azután nem ritkán meg is szüntettek, de néha egy-egy ilyen iskolát tovább éltettek. Sok ryu csak egy, esetleg néhány családon belül élt vagy él még ma is. Habár így az iskola titokban marad, de könnyen ki is halhat. A Shoken Ryu Dakentaijutsu például az 1960-as évek közepén, a családfő halálával szűnt meg létezni. Sokan úgy gondolják, hogy a Ninjutsu teljes egészében megsemmisült a Tokugawa-shogunátus (1603-1867) idején, vagy a II. világháborúban. A valóság az, hogy mindvégig aktívak voltak. A Tokugawa-shogunátus alatt a titkosrendőrség állományának jelentős részét ninják alkották, a II. világháborúban pedig mint a különleges alakulatok tagjai harcoltak.

Az első feljegyzés olyan személyekről, akiket ninjáknak nevezhetünk, a Nihongi-ben, a 700-as évek elején keletkezett történelmi feljegyzésben található, ahol egy 587-ben megtörtént csata leírásában találkozhatunk velük. Így tehát a ninjutsu több mint 1400 éves múltra tekint vissza. Általában Michinoue no Mikoto-t tekintik a ninjutsu pionírjának, habár erre nincsen történelmi bizonyíték.

Mint a Távol-Keleten szinte minden, a ninjutsu is erős kínai kötelékekkel rendelkezik. Számos titkos tan, titkos könyv, harci technika, mágia, stb. is Kínából került át Japánba, ott pedig az elsők között, vagy kizárólagosan a ninják kezébe került. A lőporkészítés módját - több egyéb tekerccsel együtt - például egy kínai herceg palotájából lopta el egy ninják. A Gyokko Ryo Kosshijutsu-t is egy kínai személytől eredeztetik. A ninják  az 1500-as években voltak a legaktívabbak, amikor Japán a legvéresebb korszakát élte. A ninjutsu is sokat fejlődött az 1500-as, 1600-as években, de a sok háború miatt jó néhány ryu örökre megszűnt létezni.

Sok ninja hivatalosan szamuráj volt, aki valamelyik nagyúr szolgálatában állt. Így megismerték a szamurájok harci technikáit és harcművészeteit, majd ellentechnikákat alakíthattak ki. Élvezhették a szamuráj előjogokat, tájékozódhattak azokban a társadalmi körökben, ahova másként nem juthattak volna be, nem utolsó sorban pedig bővíthették saját ismeretanyagukat, akár a harcművészet terén is.

A ninjutsu az 1960-as években "nyitott a nagyközönség felé". Ezt úgy kell érteni, hogy már van - talán 20-30 - olyan ryu, amelyik létezéséről lehet tudni, és esetleg még dojo-ja is van. A jelenleg létező iskoláknak ez esetleg a fele, és az "ismert" iskoláknak is vannak olyan technikái, amelyeket csak a legjobbaknak, vagy csak japánoknak tanítanak meg. A ninjutsu több ország katonai szerveinek kiképzési anyagába is belekerült. Tanítják rendőröknek, katonáknak és különleges alakulatok tagjainak is.

A ninjutsu számtalan jutsu-t, vagyis "technikai csoportot" tartalmaz. A Bujinkan-ban 18 fő technikai csoport van, amelyekhez jön még számtalan kisebb-nagyobb jutsu.