Kitartás

A Takamatsu Toshitsugu  életéből és idejéből származó legendák különleges helyet foglalnak el a Bujinkan-ban levők szívében. Ő nemcsak Hatsumi sensei tanítója volt, hanem az utolsó ninja soke is, aki tudását és ügyességét harcban is használta. Azonban nagyon keveset publikáltak Takamatsu Kínában és Mongóliában eltöltött tíz kalandos évéről. Hatsumi sensei állítása szerint ezen elmondatlan történetek nagy része nem a közönségnek való. Bárki, aki volt Japánban, és Hatsumi meghívta teázni, hallott egy vagy két történetet Takamatsu tetteiről. Például az egyik barátom a közelmúltban tért vissza Japánból, ahol a Soke a következő történetet mesélte el: Takamatsu egy olyan ellenféllel harcolt, akinél kés volt. Ez az ember megvágta Takamatsu-t, s szerencse vagy ügyesség folytán egy mély sebet nyitott a hasán. Ahogy elkezdett folyni a vér, Takamatsu belei elkezdtek kiszivárogni. Erre Takamatsu rettenthetetlenül mért ütést ütés után ellenfelére, aki azonnal elfutott a vad harcos elől. Micsoda ördög harcolt, amikor súlyosan megsebesült? 

Takamatsu összeszedte megát, összefogta a nyílást és vigyázott arra, hogy még sokáig tudjon élni az incidens után. A tanulság jelen esetben természetesen az, hogy akkor is ki kell tartani, amikor a halállal nézünk farkasszemet. És ez az egyik legfontosabb lecke a Bujinkan Dojo-ban. 

Takamatsu sensei azt mondta egyszer : "Igazából mit jelent a győzelem? Sohasem sajátítottam volna el a taijutsut, ha ragaszkodtam volna ehhez az elvhez." Évekbe tellett, mire rájöttem, hogy Takamatsu sensei arra figyelmeztetett bennünket, hogy ne győzelmet vagy nyereséget próbáljunk kicsikarni, hanem a felbukkanó akadályokon felülkerekedni. Nem szabad elfelejteni azt a harci mondást, miszerint egy küzdelem legbiztosabb megnyerési módja az, ha bele sem bocsátkozunk.