Új bejegyzés Frissítés

2007.05.01. 14:22

Yumi felemelte ninjaöltözékét, melyre a hold vetette ezüstös fényét. Sose gondolta, hogy majd egyszer így fogja ezt a ruhát felemelni. Izgatott volt, de egyszerre félt is. Mikor elkezdte a Ninjutsu gyakorlását, mikor befogadták a klánba, mert már nem tartozott sehová, 13 éves volt. Úgy érezte, megmentették az életét, miután otthonát elvesztette. Itt új életre lelt, egy teljesen új világra, ahol a boldogság és a szomorúság együtt jő, és a szenvedés mellé vidámság párosul.   Yumi azt hitte, neki semmi esélye sem lesz. Hiszen gyenge és félős, lány, a többiek pedig kemények, nagy tűrőképességgel rendelkeznek, és régóta csinálják már. Mikor először belépett a dojóba, megszeppenve figyelte a többieket, akik a technikákat tökéletesen hajtották végre. Csak úgy ámult, hogy ilyen dolgokat is meg lehet csinálni. Nagyon rosszul érezte magát az első egy évben. Mindenki idegen volt, bár barátságosan bántak vele, fájtak neki a dolgok, és gyorsan elfáradt. Míg a többiek nyomták a kentót, ő csak próbálkozott vele, vicsorított, szenvedett, és végül nem tudta megcsinálni. Mióta a klán részévé vált, azóta nem sírt. Előtte nagyon sokat. Ha sírt, azt is csak a Dojo miatt, vagy akkor , ha nagyon úgy érezte, hogy nem megfelelő a tudása, vagypedig nagyon boldog volt. Azóta teljesen megváltozott. Nagyobb önbizalomra tett szert, már nem félt a dolgoktól, már nem tudták bántani, és boldogan élte életét. Yumi felöltötte magára Gi-jét, közben elgondolkodott... "...Egyszer mind megfogtok halni... Te is, te is , és te is! Úgy éljétek az életeteket, hogy egyszer az meg fog szűnni. Feledésbe merültök. Elvesztek. Nem marad belőletek semmi. Emlékezzetek erre... " Vízhangoztak fejében mestere szavai. Megkötötte övét, felvette maszkját, tabiját és kesztyűit felhúzta, (elment hugyozni) a kardját a hátára erősítette, a shurikeneket pedig elrejtette a Gi rejtett zsebeibe.Kifele haladt a szobájából, majd az ajtóban visszatekintett egy tekercsre, melyen ez állt: "Jiyu ni, Atarimae ni Jibun de narai, Jibun de ikiro!" Szabadon, Gyakorlati ódon Tanulj magadtól, Éld az Életed! Utoljára még elmosolyodott, és ment első küldetésére, ahol bármi várhat rá..Halál, siker, szenvedés, kínzás. Hogy élve visszatér-e, az csak magán múlik. Boldog volt...

[1-1]